Tehetségkutatóra hívtak zsűrizni, itt futottam össze a jászberényi Kispál Bertával, aki négy verssel nevezett. Mintha egy színművészeti egyetemista diákot hallanék, úgy éreztem magam. Az izgalom legkisebb jele sem mutatkozott rajta, olyan rutinosan adta elő irodalmi műsorát. Nem jött zavarba, sőt folyamatosan tartotta a szemkontaktust is a közönséggel. Mikor megtapsolták és levonult a színpadról, csak akkor tudtam meg, hogy 12 éves. Kíváncsi lettem a sikere titkára.
Mióta foglalkozol művészettel? Volt-e bármilyen családi indíttatásod?
Egészen óvodás korom óta érdekelnek a művészetek, szerettem énekelni, verset mondani, szívesen szerepeltem minden óvodai ünnepségen. Ami a családomat illeti, édesanyám ágáról többen zenéltek, szívesen foglalkoztak irodalommal, volt, aki szabadidejében festett. Édesanyám bölcsész diplomát szerzett, ebben a családban mindenki rajong a kultúráért és szívesen műveli azt. Anyukám kis korom óta nagyon sokat segített a versenyekben, előadásokban való felkészülésben. Egyrészt sok kulturális rendezvényre vitt el engem, ami közvetve segítette a művészetek iránti érdeklődésem kialakulását. Máskor gyakorlati tanácsokkal támogatott zenei, versmondó és mesemondó versenyekre készülve. Nagyon sokat köszönhetek a tanáraimnak is, akik szakmai tanácsokkal segítették utamat. Ezúton is hálás szívvel gondolok Farkasné Szőke Tünde zongoratanáromra és Bene Judit volt osztályfőnökömre, akiktől rengeteg lehetőséget kaptam tudásom kibontakozására. De igazából mégis anyukámnak köszönhetem, hogy elindított ezen a pályán.
Mi fogott meg a színházban?
Az első és a legfontosabb: adni a nézőnek. Ez nekem mindig is létfontosságú dolog volt. Kiáll a színész a színpadra, és ad. Talán választ kaphat a kérdéseire, az élet fontos dolgaira. Ez csodálatos folyamat. És ez az, amiért érdemes előadóművésznek lenni.
Hogyan találod meg a közös hangot ezekkel az ismert színészekkel, rendezőkkel?
A művészek világa nagyon rokonszenves számomra. Empatikus, varázslatos hangulatú, jó légkör jellemezi. A mestereim, barátaim kellően lazák, de mindemellett komolyak is. Elhivatottak, szakmájuk iránt alázatosak, szeretetteljes emberek. Igazi barátok. Tanácsokkal, ötletekkel, több éves tapasztalataikkal próbálnak segíteni. Szeretek művészemberek társaságában lenni. Ehhez nyitottság is kell mind a két fél részéről. Egy igazi barátot, Szitás Barbarát is igy ismertem meg. Nagyon hálás vagyok azért, hogy kitüntetett bizalmával. Sokat tanulok tőle, szakmailag és emberileg is.
Mit érzel, amikor verset mondasz? Teljesen tudsz azonosulni a költővel?
Édesanyám ebben is nagyon sokat tud nekem segíteni, mivel magyar szakos pedagógus. Miután kiválasztottam a művet, mindig megnézem a költőnek/írónak az életrajzát, hogy milyen körülmények között született a mű. A szöveg értelmezésével is foglalkozni kell, versek esetében szinte teljes verselemzést készítek, mert akkor fogom tudni, hogy hogyan mondjam el helyesen és hitelesen. Azokat a feladatokat szeretem a legjobban, ahol magam választom ki a verset, vagy olyan valaki, aki engem jól ismer. Miközben verset mondok, a vers világában vagyok. Nem lehet leírni. Nagyon jó érzés írók, költők gondolatait közvetíteni. Mindig figyelem az adott közönség reakcióját, hiszen a legfontosabb feladatom, hogy a hallgató katartikus pillanatokkal gazdagodjon. Csak akkor tudom jól előadni a szövegeket, ha magam is teljesen tudok vele azonosulni. Látszólag nehéz feladat ez egy 12 évesnek, de mindig is érdekelt az engem körülvevő világ és a benne élő emberek. Szeretek szemlélődni, megfigyelni.
A gimnáziumban hogyan fogadják, hogy ennyire tehetséges vagy?
A Lehel Vezér Gimnázium tanulója vagyok, ahol nagy örömömre támogató a légkör. Az osztályfőnököm, tanáraim és diáktársaim szeretettel és megértéssel viszonyulnak hozzám. A szolnoki tehetségnapot is a magyartanárnőm, Pernyész Anita ajánlotta figyelmembe. A hétköznapokban én is a diákok megszokott életét élem. Nekem nagyon sokáig fel sem tűnt, hogy egy-két területen jobb vagyok az átlagnál, és most is úgy vagyok vele, hogy kaptam egy olyan tudást, amit azért érdemes fejleszteni, hogy adhassak az embereknek, és visszaszolgáljam azt, amit az élettől kaptam.
Szabadidődben egy színházba jársz tanulni, illetve Sütő Enikő modelliskoláját is elvégezted. Hogyan tudod ezt a sok tevékenységet összeegyeztetni?
Talán ez okozza a legnagyobb nehézséget. Az iskolai teendők, a zeneiskola, a táncpróbák mellett végzem a színi tanodát, és tanulok énekelni. Túl érdekes a világ ahhoz, hogy ne ismerjük meg. Ezért én arra fordítom a szabadidőmet, hogy minél jobban fejlesszem a tudásomat. Meg kellett tanulnom hatékonyan dolgozni és jól beosztani az időm. Csak úgy tudok ennyi mindent vállalni, hogy minden elfoglaltságom örömöt okoz nekem.
A színjátszáson kívül foglalkozol más művészeti ággal is?
Igen. Nyolc éve zongorázom és néptáncolok. Szeptembertől Sudár Gyöngyvér tanodájában fogok tanulni énekelni, ahol már a János Vitézben a Mostoha szerepét játszottam.
Távlati tervek? Gondolom színművészetire szeretnél majd felvételizni.
Igen, legjobban a színművészet érdekel. Szeretném kitanulni ezt a mesterséget. Ezen kívül szívesen foglalkoznék a pszichológia tudományával is. Nagyon szeretek az emberekkel beszélgetni. Mind a két területre megpróbálok majd felvételizni. Egyelőre a színművészet érdekel jobban.
Színészként színházban vagy filmen képzeled el magad? Mi az előnye vagy hátránya ennek a két iránynak?
Egyértelműen a színházban, mert ez élő kapcsolat a nézőkkel. Ott a pillanat megismételhetetlen. A filmes szerepekben még igazán nincs tapasztalatom. A színészethez ez is hozzátartozik, biztosan izgalmas lehet, de egyelőre a színház jobban érdekel.
Milyen akadályokkal kellett megküzdened? Mit üzensz más leendő művészeknek?
Talán a legnehezebb az, hogy egyre kevésbé népszerű a kultúra, a klasszikus értékek átalakulóban vannak. Alázattal, elhivatottsággal, tehetséggel és szorgalommal érdemes foglalkozni a művészetekkel, mert ezek emelik ki az embert a szürke hétköznapokból.
Mi volt az első színházi élményed?
Az első színházi előadás egy dzsessz mesejáték volt. Ezt a műfajt nagyon szeretem. Sárik Péter és zenésztársai írták és adták elő ezt a darabot.
Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?
A következő vizsgaelőadáson Molnár Ferenc: Liliom című művét fogjuk színpadra vinni, amiből Lujza szerepét kaptam meg. Aranyos, jószívű kislány. Nagyon jó szerep, és örömmel játszom.
Készítette: Tokai Attila
Az internet tengernyi adathoz ad hozzáférést, és mindenkinek ad lehetőséget, hogy kapcsoladba lépjen másokkal virtuálisan. Nem nehéz észrevenni, hogy az innováció és a technológiai fejlődés sok problémát is hozott magával. Megszületett például a közösségi média ami lehetővé teszi az embereknek, hogy kapcsolatba lépjenek barátaikkal egyszerűen és...
Számos problémákról beszélhetnék, amik a mindennapjaink részévé váltak, de én a két legnagyobb mentális ellenségemet választom. A zöld és sárga színű szörnyeket, amik nem mindig hagyják, hogy tisztán lássak egy-egy bizonyos helyzetet, és ezekkel majdnem, hogy nap mint nap szembe nézek.
Ha nem találkozik újra és újra szerelmeddel.