Az irigység és a féltékenység

   Számos problémákról beszélhetnék, amik a mindennapjaink részévé váltak, de én a két legnagyobb mentális ellenségemet választom. A zöld és sárga színű szörnyeket, amik nem mindig hagyják, hogy tisztán lássak egy-egy bizonyos helyzetet, és ezekkel majdnem, hogy nap mint nap szembe nézek.

Kezdjük az irigységgel. Miről is van itt szó? Mit jelent az irigység? Akkor vagyunk irigyek, amikor összehasonlítjuk magunkat másokkal, és úgy érezzük, hogy alul maradtunk ebben a versenyben. Pl.: amikor valakit szebbnek látunk, szebb a szeme, szebb a bőre, diplomája van, még nekem egy érettségim sincs. Vagy modellkedéssel keresi a napi kenyerét és még szereti is, én meg takarítóként gürizek wc-ket sikálva és határozottan nem szeretem.

Milyen hatással van ránk? Van aki pozitív, van aki negatív érzésekké alakítja át ezt a gyengeségét. Van aki erőt és motiváltságot nyer azzal, ha látja, hogy alulmaradt egy bizonyos mércén egy bizonyos csatában, és fejlődéssé és haladássá fordítja ezt az energiát az élete tengerén, még több eltökéltséget érezve azzal, hogy igenis ülje meg azokat a hullámokat. De ott van ennek a negatív oldala is. Van aki ezt kissé tragédiaként éli meg, és emiatt fel is adja álmait, és mellette még gyűlölködve figyeli, hogy másoknak mijük van, és ezzel csak saját magát mérgezi. Na meg persze ami nekünk nincs, az másnak se adassék meg; vagy ha meg is van, fosztassék meg tőle, hogy neki se legyen. Az irigység tárgya tehát mindig valamilyen dolog, tulajdonság, képesség.

A modern agyi képalkotó eljárásoknak köszönhetően már azt is tudjuk, hogy amikor fellobban bennünk az irigység, akkor ugyanazok az agyterületek aktivizálódnak, mint amikor fizikai fájdalmat érzünk. Az irigység tehát valódi kín, mentális fájdalom, amelyet ezért érdemes éppolyan tudatosan kezelni, mint minden más testi vagy lelki szenvedést okozó jelenséget az életünkben.
Meggyőződésem: ha már megszabadulni nem lehet tőle, akkor ki kell munkálnunk magunkban, meg kell értenünk, hogy mit miért vált ki bennünk, hogy ne tombolhasson bennünk kontrollálatlan és romboló, mérgező módon, sőt akár még segítsen is minket abban, hogy reálisabban önismerethez juthassunk, és sikeresebben boldoguljunk az életben.

Tehát, mi a teendőnk amikor jön a zöld szörny? Szembenézünk vele, realizáljuk, hogy mi miatt jelent meg. Mérlegelünk, hogy érdemes e egyáltalán megküzdenünk vele, ha igen akkor találunk megoldást az adott problémára, majd az élet megy tovább. Viszont ha nem érdemes időt és energiát fektetnünk bele, csak engedjük el, ne hagyjuk, hogy egy percig is fölöslegesen bántsuk magunkat ezzel, illetve másokat se. Manapság eléggé elterjedtek a közösségi médiában az internetes bántalmazások. Pl.: Nézzünk meg egy aránylag közismert hölgyet, aki ki tesz az Instagramra magáról egy bikinis képet. Milyen reakciók, kommentek lesznek a fénykép alatt? A fele biztos a hősies férfiakat, a másik fele meg az irigy hölgyek táborát fogja elemezni. a "Jajj de d*gnálak"-tól a "Ne mutogasd magad te hülye r*banc, nem is vagy jó nő"-ig. Fontos, hogy ezeket a kommenteket próbáljuk nem felvenni, figyelmen kívül hagyni és elengedni. Nem lealacsonyodni a véleményét kinyilvánító személy szintjére, értékeinket megőrizve.

De térjünk át a féltékenységre. Mi a féltékenység? A féltékenység abból a félelemből ered, hogy elveszítjük azt, ami vagy aki már a miénk. Ebből is kiderül, hogy "féltjük". Ilyen az az eset például, amikor annyira rajongunk egy másik személy iránt, hogy inkább bántjuk vagy bántani akarjuk a szeretett személyt, hogy az ne lehessen másé se. Ilyenkor keveredhet érzéseinkben a féltékenység, hogy ne szeressen mást az illető, illetve az irigység, hogy egy harmadik személy ne kaphassa meg azt, akire ő vágyik. Irigyek leszünk és félünk attól, hogy a harmadik személy ne kaphassa meg a szerettünk figyelmét, idejét vagy szeretetét, amit úgy érzünk, hogy ez nekünk is járna.

Személyes példa: Párom Németországban dolgozik, keveset van itthon, és amikor itthon van, akkor is mindig csinál valamit. Egyetemre jár, a szülői háznál segít, stb, persze én is dolgozok, iskolába járok, kvázi körülbelül a semmivel egyenlő időt töltünk egymással. Ezzel nincs is baj; a problémák akkor kezdődnek amikor, mondjuk már a harmadik szombat estét töltjük egyhuzamban a barátaival, ahelyett, hogy azt az időt egymásra fordítanánk és a kapcsolatunkba fektetnénk. Ilyenkor azért már küzdeni szoktam én is a sárga szörnnyel, de több kevesebb sikerrel általában nyerek ellene. Persze fontosak a barátok is, de nem mindig ők a legfontosabbak, legalábbis nekem.
Ezekre az esetekre jó, hogy feltalálták a kompromisszumot.

Vannak viszont ennél durvább esetek is, mikor a túlszeretett fél mindenféle hátsó szándék nélkül oda megy egy bolti eladóhoz (aki ne adj isten ellenkező nemű mint a segítséget kérő), azzal az ártatlan kéréssel, hogy segítsen neki, hogy merre találja a tejet, és a túlszerető félnek már vérben forog a szeme, átkokat szór az eladóra, és szíve szerint már kést rántana rá. Na ez már a kissé beteges kategória. Nem hagyhatjuk, hogy átvegye az irányítást felettünk a féltékenység, és ne képzeljünk bele többet egy adott történésbe annál, amit éppen látunk és hallunk, mert semmi jóra nem vezet. Ne mérgezzük és ne bántsuk magunkat feleslegesen. Miért alakulhat ki egyébként valakiben ennyire a túlféltés? Netalán egy előző kapcsolatban történt sérelmet (mondjuk egy megcsalás áldozatává váltunk) vittünk át a jelenlegi kapcsolatunkba? NAGY HIBA. Egy új kapcsolatban tiszta lappal kezdünk, és ez sajnos nem az. Nem mindenki ugyanolyan, nem mindenki követi el ugyanazokat a hibákat, viszont mindenki megérdemel a kezdeteknél egy tiszta lapot, bizalommal párosítva. Ez így fair szerintem.

Mondandóm végét szeretném azzal lezárni, hogy bármilyen szituációba is kerülünk, bármilyen akadállyal is nézünk szembe, ne hagyjuk se a zöld, se a sárga színű szörnynek, hogy felfaljanak bennünket. Gondolkozzunk, mérlegeljünk, mielőtt vissza fordíthatatlant hibázunk, és nagyot esünk miattuk, miattunk.

Forrás: Almási Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat

Hegedűs Boglárka