Az iskola nem az életre készít fel!

2018.01.21



Az iskola nem az életre készít fel. Nem hiszem, hogy a másodfokú egyenlet megoldási képlete életfeltétel lenne a mai társadalomban. Viszont: kilencedikes vagyok, és nem tudok kitölteni egy csekket, nem tudom, hogyan működik pontosan ez a politikai rendszer, hogy ki milyen értékeket képvisel, nem tudom, hogyan épül fel a társadalom kis hazánkban, fogalmam sincs, hogyan működik a gazdaság.

 Pedig ezek szerintem fontosak lennének ahhoz, hogy ne vágják át az embert a mindennapi életben. Rengeteg felesleges dolgot megtanítanak nekünk, és lehet, hogy ilyen szempontból valóban okosabbak vagyunk, mint a nyugatabbra fekvő országok gyermekei, de kérdem én: ez csak papíralapú, bemagolt tudás, vagy olyan gyakorlati ismeret, amit a mindennapi életben tudok hasznosítani? Mert van olyan, aki kilencedikes, de életében nem főzött meg egy ebédet. Pedig jó lenne nem éhen halni. Jó lenne tudni, miért is használunk mi forintot euró helyett, vagy, hogy a magyarság miért van kiközösítve Európából. Tudni szeretnénk, tényleg, de az élet helyett másra készít fel az iskola. Az érettségire. És innen szépen, pontosan le lehetne vezetni, hogy az meg jó lesz, ha mennénk tovább a felsőoktatásba, ahol kapunk irányultságot a főiskolán, vagy egyetemen keresztül, diplomát nyomnak a kezünkbe, és ez mind rendben van, de még mindig nem értem, hogyan működik a világ. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem kéne semmit tanítani, amit most tanítanak, de nagy része teljesen felesleges. Vegyük például a történelmet. Mindenki arra gondol, hogy magolás ész nélkül, közben pedig az abban a korban élt emberek gondolkodásmódját kellene megérteni. És mi évszámokat tanulunk. És ez, kérem szépen, még csak az eleje a dolgoknak. Mert oké, egyezzünk bele, hogy ennyit. De ennyi idő alatt? Lehetetlent kérnek, nem csak a tanártól, a diáktól is. Azt kérik tőlünk, hogy tíz - sőt, kevesebb - hónap alatt magoljunk be 1000-1200 oldal anyagot, és maradjon is meg, emlékezzünk az előzőre, és csináljuk meg ezt minden évben, tizenkettő, vagy több éven keresztül. Kinek van ezek után kedve ránézni akár egy átlagos könyvre is? Vannak olyanok, akik ezt megtanítják, azaz próbálják- És ők érzik rosszul magukat, ha nem jön össze. Megsúgom: nem szokott összejönni. Jó, egyezzünk bele, hogy ennyit, ennyi idő alatt... De így? Ez a leggyászosabb az összes szempont közül.

Megvan az az érzés, mikor nem kell kavicsnyi krétával írni a táblára egyetlen tanévben sem? Amikor nem kopik le a körmöd, hogy azzal írj a táblára. Én sem ismerem ezt az érzést. És azt, amikor a tankönyv hibátlan, vagy mikor a projektor nem megy tönkre? Mikor a térképre nem Szovjetunió van írva? Mikor értem, hogy ez meg az hogyan kapcsolódik össze, pedig csak belenéztem a tankönybe? És nincs behorpadva a tábla? Bocsánat... De nem tudom, melyik mesében is van ez. (Arról nem beszélve, hogy léteznek iskolák, ahol csavarra sincs pénz. Magyarország, 2017.) Ez az "így" egyik fele. Az "így" másik felében a "hogyanon" van hangsúly. Vegyük Einsten híres példáját: egy halat taníts meg fára mászni. Miért nem lehet azt tanítani, amit mi szeretnénk tanulni, ami a képességeinkhez van mérve, és nem ahhoz, mi minden van a tantervben? Miért nyomják el az egyéniségeket, miért nem lehet kibontakozni anélkül, hogy furcsának, vagy idiótának gondolnák az embert? Az emberségre, a közösségi értékekre is az iskolának kéne tanítania, nemde? Annyi a kérdésem... és nem kapok választ, kedves olvasó. Szóval, halat fára mászni. A baj, hogy sok különböző embert ugyanúgy tanítanak; aztán még csodálkoznak is, hogy miért nem jön össze, amit akarnak. Néha már csak nevetni tudok ezen. De egyben szomorú is, mert tönkretesznek. Egy kérdésem még azért lenne.

Hogy lehet, hogy más országokban meg tudták oldani, hogy ne legyen, például, házi feladat - mert nem azért megyünk haza, hogy pihenjünk, nyilván tanulni akarunk... ez olyan, mintha az ember hazavinné a munkát - hogy tudták megoldani, hogy kevesebb szenvedéssel több, és nem csak elméleti, gyakorlati tudást adnak át? Hogy lehet, hogy vannak helyek, ahol fizetnek azért, mert iskolába jársz? Mi miért nem tudjuk így, mire jó ez? Ülni, és nézni a romló kompetencia-eredményeket, a gyászos Pisa-teszteket? Látni, hogyan kerülnek ki az oktatási rendszerből ezek a fiatalok, látni, hogy nem tud elindulni arra az életben, amerre igazán szeretne?

Gondolkodó, kreatív emberekre lenne szükségünk, ehelyett sorokban ülünk, és jelentkezni kell, mikor beszélni szeretnénk. Talán már a börtönben is nagyobb szólásszabadság van. (Tisztában sem vagyunk a jogainkkal, mint diákok, nincs igazam?)

Kinek jó ez? Nekünk nem. Nekik? Jön a pénz, mert van, aki beáll a sorba, de egyre többeknek jön meg az eszük, és költöznek nyugatra. Előbb-utóbb elfogynak az emberek, és akkor... Talán akkor rájönnek, hogy ez így nem jó.

Ebben a rendszerben csak a magoló marad 100%-ban talpon, és az is... Honfoglalózik egyet, akkor használja a tudását. Vagy akkor sem.

Falucskai Veronika 

Az internet tengernyi adathoz ad hozzáférést, és mindenkinek ad lehetőséget, hogy kapcsoladba lépjen másokkal virtuálisan. Nem nehéz észrevenni, hogy az innováció és a technológiai fejlődés sok problémát is hozott magával. Megszületett például a közösségi média ami lehetővé teszi az embereknek, hogy kapcsolatba lépjenek barátaikkal egyszerűen és...

Számos problémákról beszélhetnék, amik a mindennapjaink részévé váltak, de én a két legnagyobb mentális ellenségemet választom. A zöld és sárga színű szörnyeket, amik nem mindig hagyják, hogy tisztán lássak egy-egy bizonyos helyzetet, és ezekkel majdnem, hogy nap mint nap szembe nézek.

© 2018 Worlds Collide. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el