Z generáció – mi is ez valójában

Lázadó tinédzserek, tiszteletlen fiatalok, akiket nem érdekel semmi. Lányok és fiúk, akik csak a telefonjuknak élnek, buliznak és csak a baj van velük. Így van ez valójában? Vagy talán egy kicsit másról is van szó? 

Az emberekben hatalmas nagy előítélet van, hiába mondja azt mindenki, hogy ez nem szép dolog és, hogy ő bizony nem teszi ezt. Dehogynem! Ugyanilyen előítéletek vannak arról a bizonyos "Z generációról". Személy szerint, utálom, sőt gyűlölöm ezt a kifejezést a 1996 és 2007 között született emberekre. Hahó, nem robotok vagyunk, hanem előlények. Ugyanúgy működünk, mint 35 éves társaink, semmivel nem vagyunk különbek. Mindenki azt gondolja erről a társadalmi rétegről, hogy ez a generáció az antiszociális generáció, akik magasról tesznek mindenre, nincs bennük egy csepp tisztelet sem és csak "az a kibaszott telefon" az életük. Akik messziről elkerülik az iskolát, semmi ambiciózus nincs bennük, nincs életcéljuk, csak vannak boldogan és anyuka meg apuka eltartja őket. Nos, idősebb társaink, hányan néztetek utána, hogy miért is vagyunk ilyenek? Hatalmas tétet mernék arra tenni, hogy nagyon kevesen. Sőt, talán senki sem nézi meg a dolgokat a "Z generáció" szemszögéből. Mesélek egy kicsit...

Ha elhiszitek, ha nem, minden ilyen cselekedetünk lelki eredetű, szerintem. Ha valaki nem értené, elemezzük ki egy kicsit, az elméletileg legerősebb kapcsot, a családot. Hány mai fiatalnak vannak együtt a szülei? Ki gondolná, jómagam is csonka családból származom, ugyanis a szüleim 2 éves koromban szétmentek, de vannak ennél rosszabbul jártak is. Azok, akiknek már eleve nincsenek együtt a szülei, amikor megszületnek. Most sokan bizonyára arra gondolnak, hogy "jaj hát, akkor még kicsi az ember, meg sem érzik, ha nincs mellettük az édesapjuk, vagy netalántán az édesanyjuk". Ez azonban nagyon nem így van, hiszen nem érzi az ember olyan nagy biztonságban magát. Lány vagyok, és édesanyám nevelt fel, a nagyszüleimmel. Körülbelül 5 éves koromban jött össze anyukám nevelőapámmal, ezzel azonban nem oldódott meg semmi sem. Nem alakul a két ember között olyan kapcsolat, mint egy apa - lánya kapcsolat. Hatalmas kimaradás egy pici gyerek életében - ha lány, ha fiú -, hogyha nincs mellette egy olyan felnőtt férfi, akire büszkén felnézhet, hogy "igen, ő az apukám, én is olyan szeretnék lenni, mint a papa". A kislányok, nem látják azt, hogy milyen az, ha anya és apa megcsókolja egymást. A kisgyerekek ilyenkor általában elpirulnak, és azt kiabálják, hogy juj, szerelmesek! Szóval, mivel ez kimaradt az életünkből, ez a példa, HOGYAN VÁRJÁK EL TŐLÜNK, HOGY SZERELEMBŐL LEGYÜNK VALAKI MELLETT? Mikor azt sem tudjuk, hogy milyen az, hogyha két ember szerelmes. Sosem mutatta meg senki, hogy hogyan viselkedik két ember, akik szeretik egymást. Miért? Mert anya és apa nincs együtt és minden fiatal azt gondolja, hogy "minek legyek én szerelmes, ha már az anyám kapcsolata is tönkrement? Mire megyek akkor a szerelemmel?" A fiúknak pedig nincs példa, akire felnézzenek, nincs előttük egy ember, akire azt mondják, hogy igen én is így szeretnék bánni a barátnőmmel, ahogyan apa anyával. Nincs mellettük felnőtt férfi, akivel fát hordanak, barkácsolnak, autót szerelnek, elmennek horgászni, esetleg amikor besegít a kicsi a hatalmas nagy férfimunkába. HOGYAN VÁRJÁK EL EZEKETŐL A FIÚKTÓL, HOGY FÉRFIAK LEGYENEK, MIKOR SOKAN AZT LÁTTÁK EGÉSZ ÉLETÜKBEN, HOGY ANYA SMINKELI MAGÁT A TÜKÖRBEN?

Nézzük egy középiskolás napirendjét. Hiszen mindenki azt mondja, hogy nekünk csak annyi a dolgunk, hogy tanuljunk, nem kérnek tőlünk többet. Tényleg nem?

Akik messzebb laknak az iskolától - más városban -, ők azok, akik hamarabb kelnek a szüleiknél. Miért is? Mert menni kell a buszhoz, mert sok helyen 7.30- kor megkezdik a tanítást. A szerencsésebbek 20 perccel, vagy fél órával később kezdenek. Mikor is van ez a reggeli kelés? Ha barátiak akarunk lenni, akkor általában olyan 5.45. És nem, nem azért mert még a reggeli smink, vagy frizura. 6.20- kor indul a busz és a következővel maximum a második óra közepére esnél be. Beülsz fáradtan az első órára, a másodikra, harmadikra és így tovább, míg az óra meg nem üti a 15:15- öt. Egész napod annyiból állt, hogy minimum két nyelvet tanultál, matek egyenletet oldottál meg, ahol lehet el is sírtad magad, mert nem megy a tanárba pedig egy csöpp együttérzés sem szorult és nem segít, sőt csak kínoz azzal, hogy így egy senki leszel, hiszen nem fognak felvenni főiskolára, egyetemre. Megtanultad az összes fizikai definíciót, a fejedben a második világháború minden eseménye, sportoltál volna egyet, de ez nem jött össze, hiszen nincs akkora tornaterme az iskolának, amibe egy jót lehetne mozogni. Földrajz órán elaludtál, lemaradtál az egész órai anyagról, otthon majd kérheted el és pótolhatsz. Ez eddig nyolc óra egy napra, ezek után jönnek a szakkörök, zeneiskola esetleg és, ha nagyon merész vagy akkor az esti edzést is elvállalod. Az általános iskolásoknak ugyebár kötelező a délután négy óráig iskolába való tartózkodás. Jó idő esetén, suli után elnyaltok egy fagyit a többiekkel, de csak és kizárólag maximum 20 perc alatt, mert már jön is a busz, amivel háromnegyed ötre hazaesel. Csodálkoznak az öregek, hogy bunkók vagyunk, mert semmi kedvünk felállni egy hosszú nap után a buszon, esetleg kicsit morgósabb hangon mondjuk meg nekik a pontos időt. Nem az öregekre haragszunk, nem utáljuk őket, szimplán már nincs kedvünk a nap végén semmihez sem. Veszel végre egy levegőt, bemész a konyhába és szedsz magadnak végre valahára normális kaját, hiszen a menzai kaját a kutyádnak sem adnád oda, olyan borzalmas íze van neki, mert vagy nincs benne só, vagy pedig annyi van benne, hogy egy tenger megirigyelné. Míg kajálsz, ellenőrzöd Facebookon a napi történéseket. Igen, emberek, ezt csináljuk. Nem tagadjuk. Ilyenkor mondja a sok okos, hogy nem a szabad levegőn vagyunk, hanem nyomkodjuk a telefont. Könyörgöm, kinek van kedve fél hatkor - télen ilyenkor már sötét van - kimenni és azután, hogy egész nap egy 25 kilós táskát cipeltél még te esetleg el menj futni. Ne vicceljenek már! Nekünk ez a kikapcsolódás, hogy végre nem a tankönyv felett ülünk, hanem gyorsan átfutjuk, hogy kivel mi történt. Addig is kikapcsol az agyunk egy kicsit és frissebben állhatunk neki a rengeteg leckének. Igen, tanulunk. MEGINT! Még további egy órát töltünk a matek egyenlet felett, mert próbálunk magunktól rájönni hogyan is kell levezetni. Közben sírunk egyet, hiszen kezdjük elhinni, hogy tényleg igaza lesz annak a matek tanárnak és a híd alatt fogunk lakni, nulla élettel. Ezért minek is szarakodjunk? Ledobjuk a matek füzetet a földre és elővesszük a nyelveket. Gyorsan kidolgozunk egy angol tételt, hiszen anélkül nincs nyelvvizsga. Nyelvvizsga nélkül nincs főiskola, anélkül pedig munkahely, tehát ismét egy nagy senkik leszünk. Minek is csináljuk akkor? Félredobjuk az angolt is, a többi nyelvbe bele se kezdünk. Gyorsan átolvassuk a törit, mert hát az érettségi tantárgy, anélkül is egy semmi vagy. Mikor már kívülről tudod, hogy mi történt Krisztus előtt nem tudom mennyiben, meg mellé megtanultad már előre Hitler egész életét, akkor már király vagy. Viszont az agyad leállt, nem képes többre. Ahelyett, hogy okosabb lettél volna, megöltél még több ezer agysejted és úgy érzed, hogy szövetkezett ellened az egész világ. Felállsz, lemész a fürdőszobába, veszel egy forró fürdőt, a fejed az aznapon jár, még anyukáddal lehet, hogy nem is találkoztál. Mikor végzel a fürdőben, felmész vissza a szobádba, már nem is érdekel a tanulás, pedig nem tanultad meg a holnapi nyelvtan dolgozatra a szabályokat. Mindegy, már nem is érdekel, majd reggel a buszon megnézed, úgysem lehet az olyan nehéz. Bedobálod a cuccaid a táskádba és bebújsz az ágyba. Morcosan tapasztalod, hogy már féltíz és holnap kelsz megint, de most egy órával hamarabb, mert reggel nulladikkal kezdesz. Magadra húzod a takarót és két másodperc múlva már el is aludtál. Ennyi voltál aznapra. A szüleidet nem láttad, ők majd csak most fognak hazaérni, hiszen megint maradtak túlórázni. Az aznapi lelki terhek rajtad maradtak, de nem is érdekel, inkább magadba fojtod, úgyse érdekel senkit sem.

ÉS CSODÁLKOZNAK AZ EMBEREK, HOGY ELMEGYÜNK BULIZNI, ÉS LEISSZUK INKÁBB MAGUNKAT? Azt viszont senki nem kérdezi meg tőlünk, hogy miért tesszük mindezt...

Szóval, nekem ennyi hozzáfűznivalóm van a "Z generációhoz". És akkor még nem beszéltem a párkapcsolati problémákról, a barátságról és a magánéletről. Magánélet... Olyan nincs is nekünk! Remélem, hogy pár ember gondolata kicsit megfordul majd a mai fiatalokra való tekintetről!