Fábián Dóra: Szerelem

Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet ez a szó.

Kicsinek azt hittem ez egy játék, ami nehezen

felfogható.

De ahogy nőttem rájöttem, hogy ez bizony egy nagy

szó. Amelyet sokan rosszra használnak, és ez

nagyon elszomorító.

De egy nap én is megéreztem. A mellkasom

nyomott, a szívem hevesen vert ha szemem rá

vetettem. Nem hittem, hogy ilyen hamar eljön majd a nap, amikor én is átérzem mindazt, amit eddig

talán nem is éreztem igazán.

De hát megtörtént, eleinte nem tudtam hogy

kezeljem, hiszen erre gyógyszert nincs aki

felfedezzen. Álmaimban csak őt látom, hisz ő lett

az én kis virágom.

Ezer meg ezer szó van, amivel érzelmem kifejezzem

De mégse találok rá szavakat, hogy őt mivel

illessem. Talán nincs is rá szó, mi hozzá fogható,

mert ő az, kinek csókjától elkap az édes mámor.

Talán mellette fog az életem véget érni, talán nem.

Hisz kitudja mit hoz a holnap, gyönyört? Bánatot?

Egyet tudok biztosra, hogy ezt a borítékot most

zárom le titkosan! (szív)