Hol kezdted az iskolát?

Általános iskolába a Waldorfba jártam, de akkor még nem igazán értettük ezt a pedagógiát. Emlékszem hogy lábbal kellett labdát átadni, nem értettem miért. Akik állami iskolából jöttek át, nagyon hülyeségnek tartották. Most már értem, hogy főképp rengeteg készségfejlesztésről, a koncentráció növeléséről, testkoordinációról, illetve a két agyfélteke összehangolásáról szólt ez a dolog.

Melyik középiskolában tanultál tovább?

Nem volt akkoriban Szolnokon Waldorf Gimnázium, ezért Egerbe mentem tovább az Eventusba. Akkoriban Szolnokot tartottam túl kicsinek, és Eger volt tágas. Voltak problémáim az iskola szellemiségével. Adott sok mindent, de azért kissé hiányos is volt. Szép éveket köszönhetek neki, azonban örülök, hogy már végeztem. A legtöbb tanár 25-30 év körüli, nagyon jó volt a tanár-diák viszony, összetartó és közvetlen. Előfordult, hogy sörözni is jártunk velük. Szinte nincs is itt nagyon idősebb tanár, a leghosszabb ideje itt tanító pedagógus is csupán hat éve tanít az Eventusban. Gyorsan cserélődnek a tanárok, például hét történelemtanárunk volt a négy év alatt. Ez nagyon rossz, mert az osztálytársaim mindegyikének volt valami lelki problémája, így erősen kötődtek a tanárukhoz. A legkisebb probléma, ha a szülők elváltak, de nagyon sokféle dolog előfordult.

Milyen volt a művészeti képzés tartalma?

Mindenbe belekóstoltunk, mindenféle rajztechnikába, nekem a szénnel rajzolás ment a legjobban. A színeket nehezen kezelem, legfeljebb ha másolni kell valamit. Nem vettem olyan komolyan, nem is nagyon tanultam meg a történelmet, művészettörténetet, így a műveltségemben vannak még lemaradásaim.

Az érettségiről milyen emlékeid vannak?

Az iskolai évek elég stresszesek voltak, mindenkitől azt hallottuk, hogy vége a világnak, ha elsőre nem sikerül az érettségi. Szinte rettegtünk tőle, hiába mondták egyetemista barátaim, hogy "Érettségi! Semmi!" Nem hittünk nekik. Szerintem ha én mondanám középiskolásoknak, ők sem hinnék el. Egyébként közvetlenül előtte már nem nagyon izgultam, "lesz, ahogy lesz" gondoltam. Miközben bent ültünk, stresszes se voltam annyira.

Milyen művészi hatások inspiráltak? Van esetleg kedvenc festőd?

Hát Modigliani a kedvencem. De egyébként pedig úgy en bloc az impresszionizmustól kezdve az avantgarde, a kubisták, és ott végig mindenki. Az a festészeti mentalitás és látásmód, és újak kipróbálása az úgy egy az egyben a kedvencem.

Szeretnél továbbtanulni valamelyik felsőoktatási intézménybe?

Egyetemen nem szeretnék továbbtanulni. Szeretnék a meglévő grafikus OKJ-s szakmám mellé még vagy öt szakmát elvégezni, pl.: sminkes, díszlettervező, színház (film), esküvő-és rendezvényszervező. Hennával is foglalkozom, ennek a célja inkább csak a pénzszerzési lehetőség. Volt olyan osztálytársam, akiről már akkor megmondtuk, hogy az életútja ilyen sorrendet fog követni: 1. érettségi, 2. lediplomázik, 3. munka, 4. házasság

5. gyerek. Szinte óramű pontossággal jönnek neki ezek egymás után.

Érettségi után hogyan kezdtél el munkát keresni?

Azt gondoltam, hogy elég csak bemennem egy boltba, például a Fornetti-hez és máris felvesznek eladónak, mint a volt osztálytársaimat Egerben. Szolnokon nagyon nehéz állást találni, a www.profession.hu oldalon elküldtem sok helyre az önéletrajzomat, de nem kaptam semmi választ, így október végéig diákmunkát vállaltam a Béres Gyógyszergyárban (gyógyszerválogatás), majd a Humania keretein belül folytattam ugyanott. Itt rendes munkások, diákmunkások és humániások egyaránt válogatják a gyógyszert. Lehet ülni is, beszélgetni, így nem unalmas. Ha ezeket nem lehetne, úgy rossz lenne. Elég bizonytalan vagyok a jövőmet illetően, nem szeretnék most elmenni Szolnokról.

A szüleiddel milyen volt régen, és változott-e azóta velük a kapcsolatod?

Nagyon-nagyon jó szülői helyzetem van. Mindig is úgy neveltek, hogy önálló tudjak lenni. Mindig mindent megbeszéltünk. Elmagyaráztak mindent, nem mondták azt hogy "csak azért mert mi vagyunk a szülők", mindig minden meg volt indokolva. Mindig meg volt beszélve, hogy mikorra hogy érjek haza. Ha tovább bent akartam maradni, felhívhattam őket; és akkor engedtek még egy órát vagy valamennyit hogy kint lehessek. Ahogy betöltöttem a 18-at, utána meg ez is még lazább lett. Mindig megvolt a bizalom és a megbeszélés. Amióta hazaköltöztem, már semennyire sem kérdezik meg, hogy mikor jövök haza, teljesen felnőttként kezelnek. Ha már egy napja nem vagyok otthon, azért felhívnak hogy élek-e. De ilyen nyáron volt csak.

A bátyáddal szintén jó viszonyt ápolsz?

Nagyon jó a kapcsolatunk. Ő most Egerben tanul az Eszterházy Károly Egyetemen két éves programtervező informatikus szakon. Egész nap gépezik; de egyébként az osztályban meg mindenhol bírták, csak ő ilyen hallgatag. Nagyon jó a kapcsolatunk, csak ő ilyen egyszavas.

Tartod még a kapcsolatot a régi barátaiddal?

Néhányukkal. A távolság miatt eléggé nehéz. Mindenki össze-vissza szétszóródva van. Kollégisták voltunk mindannyian. Az iskolába kb. 300-an jártunk, szerintem ebből legalább 250 diák kollégista volt.

Hogyan alakult a társasági életed, mióta hazaköltöztél?

Éppen fordítva, mint amikor elmentem Egerbe. Most Egert tartom nagyon kicsinek; szinte csak a Dobó tér és környéke, amit be lehet járni. Szolnok most már jóval nagyobb, tágasabb, ráadásul kialakult itt egy nagyon jó baráti köröm, szinte minden délután vagy este a Lúdlábban találkozunk.

Hogyan néz ki egy átlagos napirended?

Heti három napot dolgozom. Ha munkanapom van, így:

4.40 Felkelés

6.00 Beérkezés a Béres Gyógyszergyárba (hozok szendvicset, azzal kibírom 12-ig vagy 14-ig.)

14.00 Hazautazás

14.00 -15.00 Alvás egy/másfél óra

15.00 Találkozás barátokkal, plakátkészítés, házimunka, stb.