Kismama lettem

Fél éve próbálkoztunk már különféle pózokban, gyertyatartással, peteérési időszakot számolva; mikor végre pozitív lett a terhességi teszt. Mielőtt bebizonyosodott volna, hogy kisbabánk lesz, már egy héten keresztül reggelente ébredés után kereken 45 perccel mindig hányingerem volt. Az első hónapban hiába mondták, hogy ne emeljek, ne húzzam meg magam; egyszerűen a napi rutin mellett elfelejtettem, hogy terhes vagyok; amíg egyszer csak meghúztam a hasam. Vigyáznunk kell magunkra, ezt naponta ötször elmondják, mégsem olyan egyszerű.

A kismamák első 12 hete, vagyis az első trimeszter nagyon nehézkesen telik el. A hormonok dominanciája, a félelem, a stressz, a jövő gondolata mind vita forrása lehet ebben az időszakban. Nagyon érzékenyek vagyunk még a hangsúlyra is. Ilyenkor van legnagyobb szükségünk a párunkra; hogy legyen annyi esze, hogy ránk hagyja ha valami baromságot mondunk vagy csinálunk. Ez sajnos nem vicc! Észre sem vesszük ilyenkor, de nagyon szúrósak és kibírhatatlanok vagyunk a hormonok miatt. Végül is nem csoda, hisz ekkor kezd átalakulni az egész testünk. Csak magunkra gondolunk, leendő gyermekünkre és a vizsgálatok sokaságára, majd azoknak kétesélyes eredményeire.

A sok "hormonhiszti" mellett egy valakire nem gondolunk: a párunkra. A leendő apukára, aki nap mint nap teszi ugyanúgy a dolgát, - ha nem még jobban -, és ezt mind a mi érdekünkben. Nem gondolunk a következményekre sem, mekkora galibát tudunk okozni az okvetlenkedéseinkkel. Foglalkozzatok az Ő érzésivel is! Ő is fél és izgul, még ha nem is mutatja azt a fene nagy férfi büszkesége miatt. Beszéltesd a párod! Érdeklődj, kérdezgesd: ő mit, mire, hogyan gondol? Szükségetek van egymás támogatására, és ez csak akkor megy, ha figyeltek egymásra; és nem csavarodtok bele az internet adta oldalakba, információkba, blablákba.

Rengeteget olvastam eleinte én is, de annyi rosszat tudnak írni az emberek, hogy még az életkedved is elmegy. Nem szabad mindent elhinni, még a dokiknak sem, hisz ők sem tudnak teljesen pontos adatokat mondani neked egészen a 12. hétig. Azt hogy kinek árulod el a nagy hírt, nagyon vigyázz; mert ekkor tudod meg kik az irigyeid! Az árulkodó jelek egyike az, amikor azt mondják:

- Amíg nincs szívhang még ciszta is lehet. Ne éld bele magad, csak neked akarok jót!

- Nagyon vigyázz magadra! Most mondta egyik ismerősöm, hogy a szomszédja húgának a keresztlánya is a nyolcadik hónapban vetélt el.

Ne foglalkozz senkivel, csak örülj, és láss mindent pozitívan! Ez a három hónap arról szól, hogy leszokj a babának káros szenvedélyeidről, például a cigiről. Nagyon káros ez az apródnak! Ha nem a saját tüdődre, legalább az övére gondolj! Neki most fejődik még csak ki. Fel kell készülnöd a hányingeren, a fáradtságon, a nem alváson túl arra is, hogy sajnos nem áll meg a világ egyetlen percre sem, - még miattad sem -, hogy kismama lettél.

A női kötelezettségeink nem maradhatnak el, hisz a szerelmünk minden nap megy melózni. Főzni, mosni, mosogatni, porszívózni kell; hogy ne szaladjon el a ház a fejünk felett. Szerencsémre nekem a párom rengeteget segített. Én ekkor magányomban szoktam magamba szállni, és takarítás mellett/közben a pocaklakónak énekelni, kismamákról szóló műsorokat nézni, és babákról szóló könyveket olvasni.

A 2. trimeszterben ha szerencséd van, elmúlnak a rosszullétek; és az egész napi bágyadtság helyett végre erőre kaphatsz és kivirulhatsz. Ekkor menj sokat sétálni; mert valószínű, hogy a rosszullétek miatt 12 hétig alig dugtad ki az orrod a lakásból, pedig a D-vitamin is nagyon fontos. Én is így teszek, nagyon jó érzés a friss levegőn andalogni. Most már tudatos kismama vagyok, már a reggeli ébredéskor is tudom, hogy gyerkőc van a pocakomban; és hogy vigyáznom kell magamra.

A tudat, hogy babánk lesz összehasonlíthatatlan érzés azzal, amikor meglátod ultrahangon és hallhatod a szívverését. Minden alkalommal felülmúlja a várakozásomat, egyre gyönyörűbb lesz, és egyre jobban megszeretem.

Egy kis kronológia, azaz Mikor? Hova? Miért?

Az időpontokban két heti rendszerességet tudtok felfedezni, mivel a táppénzes papírért is kéthetente kell járni.

2017. dec. 04

Reggeli első vizelettel pozitív lett a terhességi teszt

2017. dec. 05

Délután másik fajta terhességi teszttel megint pozitív lett a teszt.

2017. dec. 07

A nőgyógyász hasi ultrahang alapján kijelenti, hogy két-három hetes terhes vagyok. 7-8 mm-es a petezsák. Ebben fog kifejlődni a zigóta, később magzat. Méhen belül van és ott is jól helyezkedik.

2017. dec. 12

A nőgyógyász a hasi ultrahangon megint elmondja ugyanazokat a jó híreket, mint a múlt héten. 7-8 mm-es a petezsák.

2017. dec. 22

A nőgyógyásznál megláthattam a vibráló szívverést az ultrahangon, tehát mehetünk a védőnőhöz a gyerek kiskönyvéért. Beutalót kaptam a laborba, ahol rengeteg mindent kivizsgálnak vérből és vizeletből.

Megkaptam a kombinált-tesztre a 12.000 Ft-os csekket. Ez egy vérből és ultrahangból történő szűrővizsgálat. Az ultrahangon megnézik a baba gerincét, arccsontját, kezét-lábát, hogy minden rendben van-e. A vérvizsgálatról majd SMS-ben értesítenek, hogy mekkora az esély arra, hogy a baba Down-kórban/Edwards-kórban/Patau-kórban szenved. Ez csak szűrővizsgálat, nem diagnosztika, ha úgy tetszik előszűrés. Nem kell az eredménytől megijedni, nem 100%-os. Ha nem jók az eredmények a diagnosztikai eredmény mutatja ki a valós értékeket, ami sokkal drágább (kb. 60.000-70.000 Ft).

2017. dec. 27

A védőnőtől megkaptuk a kiskönyvet, azaz a Várandósgondozási Könyvet. Tartalmazza azokat az adatokat, amiket az orvosoknak tudniuk kell a terhességedről.

2018. jan. 04

A nőgyógyásznál most hallottam először a szívverését, hihetetlen micsoda csoda. Nagyon szeretek ultrahangra járni, mindig várom hogy lássam. Már 22mm-es a zigóta.

2018. jan. 08

Laborba mentem éhgyomorral. A reggeli vizeletből vinnem kell magammal, de annak is csak a közepét. Szóval kiengedsz egy kicsit, és csak utána tartod alá a poharat; majd kiveszed, mielőtt befejeznéd. Vért is vettek. Egy hét múlva mehettem a laborba az eredményért, a kórházba meg a vércsoportleletért.

2018. jan.11

A nőgyógyászom sokáig hagyta hogy hallgassam a szívverését, azt az energikus dobogást. Imádom! Már 30,50 mm.

2018. jan. 26

A nőgyógyászomnak odaadtam a kifizetett csekket. Miután megnézte a két eredményt, kijelentette hogy egy papír hiányzik. Lesz még egy utam az ÁNTSZ-hez, mert ezt is kérni fogja a védőnő. Az összegző ultrahangon a gyerekem kapálózott, hintázott, próbált elmenekülni a gép elől, de azért a doki kitartásának köszönhetően megtörtént a teljes vizsgálat és minden rendben van. 51 mm-es örök mozgó, aki elköszönésképpen még ki is nyújtotta az egyik kezét megmutatva nekünk mind az 5 ujjacskáját. Itt vagyok, láttok engem? vagy Na, most már csá, hagyjatok aludni! vagy Adjatok egy ötöst, jó lett a kép?

Itt tartunk most.

Földvári B. Anna