A tükör előtt állok, az ajtó csukódik,
térdem remegni kezd.
Te mögém állsz, nyakamba csókolsz,
blúzom lassan lecsúsztatod, elgyengülök.
Szerelmünk néma játéka játszik csak.
Egymás tekintetében való megnyugvás,
a hajnalpír az arcunkon,
az eldobott papírzsebkendőink.
Földön hever az összes, lassan mi is.
Ha kitudnánk magunkból vetkőzni
a vágyakat,
minden boldog lenne.
(Amikor megkívánod a másikat, az nem
más, mint intimitás.)
Ilyen vagyok én is.
Mialatt várakoztam, megtanultam saját
magam.
Az elrejtett gonosz, ami bennem lakozik
megnyilvánult.
Benned.
Ha rád nézek, nincs más mint
remegés, fogcsikorgatás, szemforgatás.
Az internet tengernyi adathoz ad hozzáférést, és mindenkinek ad lehetőséget, hogy kapcsoladba lépjen másokkal virtuálisan. Nem nehéz észrevenni, hogy az innováció és a technológiai fejlődés sok problémát is hozott magával. Megszületett például a közösségi média ami lehetővé teszi az embereknek, hogy kapcsolatba lépjenek barátaikkal egyszerűen és...
Számos problémákról beszélhetnék, amik a mindennapjaink részévé váltak, de én a két legnagyobb mentális ellenségemet választom. A zöld és sárga színű szörnyeket, amik nem mindig hagyják, hogy tisztán lássak egy-egy bizonyos helyzetet, és ezekkel majdnem, hogy nap mint nap szembe nézek.
Ha nem találkozik újra és újra szerelmeddel.