Látom, cserbenhagy,
aki voltam...ahogyan akarok,
belül szorongatnak
az emlékké testesült dallamok.
Voltam, és talán leszek,
míg karakterem széthordják
a fantom-termeszek.
Mellőzhetetlen kudarc-állapot,
piszkálnak légüres sajnálatok.
Vonásaimmal aggódó ifjúság
fogyatkozó idill.
Ölel sebzett kifinomultság,
kedveskedő Nihíl.
Kiejtetlen véres sorok,
Olvasatlan karcolatok.
Folyton lenge lepleket cibálok,
elégíthetetlen kóstolok és kívánok.
Minden lélegzettel élővé lázadom,
miközben találgatom a másvilágot.
Hol van ez megírva?
Túlexponált fantázia elbírja,
Szerelmünk legédesebb plágium
lefelé a szerpentinen.
Memóriánk kisöpört átrium
az újjászülető, fenséges ősszel,
felszálló léha gőzzel.
Hazugságok hídján állunk
háborgató, hatalmas hírrel.
Keresztúton a végtelenbe
szétesik gömbölyű kép,
Változva eldobbanó szívvel
feltámasztott gyönyörűség.
Robert Silentmay
Az internet tengernyi adathoz ad hozzáférést, és mindenkinek ad lehetőséget, hogy kapcsoladba lépjen másokkal virtuálisan. Nem nehéz észrevenni, hogy az innováció és a technológiai fejlődés sok problémát is hozott magával. Megszületett például a közösségi média ami lehetővé teszi az embereknek, hogy kapcsolatba lépjenek barátaikkal egyszerűen és...
Számos problémákról beszélhetnék, amik a mindennapjaink részévé váltak, de én a két legnagyobb mentális ellenségemet választom. A zöld és sárga színű szörnyeket, amik nem mindig hagyják, hogy tisztán lássak egy-egy bizonyos helyzetet, és ezekkel majdnem, hogy nap mint nap szembe nézek.
Ha nem találkozik újra és újra szerelmeddel.