Kis falusi családból származik, anyja munkanélküli, apja egy kis vállalkozást vezet. Szülei elváltak így ő édesanyjával, nagymamájával, tartósan beteg húgával és még egy kis húggal él. A családi idill elég torz, nincs sehol sem szeretet, szinte mindenki önző a házban, s elzárt burokban élnek egymás mellett, csak a nyomor és a pénztelenség marad. A lány hamar a magány áldozata lett, mindig is furcsállta személyiségét, a társai kirekesztették. Az elején próbálkozott, de hamar rájött a legtöbben felszínesek és hazugok. Bántották őt, az öltözködése, a testsúlya, a kinézete, a gondolkodásmódja miatt. Később jöttek a testi bántalmak is. Sajnos ezekre elég homályosan emlékszik, így nem pontos a leírás, mivel régen is volt s mélyen elfojtotta ezeket az emlékeket.
- Lépjünk tovább..- mondta ő. A középiskolás éveiről említek pár gondolatot. Amikor elkerült a szülői háztól a kollégiumba, egyre magányosabb lett, ezért a: " pubertáskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg."- idézi József Attila szavait. A tanárai látták a hegeket a karján, lábán ezért pszichológushoz küldték. Ahogy járt a pszichológus hölgyhöz egyre jobb lett a közérzete. Egyre inkább átértékelte az élete fontosságát, új célokat tűzött ki maga elé. Talált egy menedéket ahol befogadták, ami jelentős változást hozott. Az edzés öröme és miként a teremben az edzőtársai támogatták és segítették, megtetszett neki ez a fajta mentalitás. Ezért is kezdett lemondani a káros szenvedélyeiről, az italról és a cigarettáról. Az önértékelése, elfogadása javulni látszott, de még sok gonddal vívódik. A lány pontosan látta: a kortársai, csak úgy mint a felnőttek könnyedén hoznak ítéleteket. Míg máshol szinte divat a lelkünk feltárása, a nehéz időszakokban segítséget kérni, addig a lelki fájdalmakat felvállalni nem bölcs döntés. Ezt felismerve a főszereplő mégis megtette amit mások lehetetlennek neveznek. Felhagyott az összes olyan cselekvéssel ami rossz élményeket adott neki. Amit kapott az élettől azt a keveset is olyan embereknek adja akik kiérdemlik és kérik az ő segítségét. Sokszor ételt ad a hajléktalanoknak ha már pénzt nem is tud, s önkéntesként is részt vesz különböző jótékonysági rendezvényeken. Motivációt ad, minden olyan társának akik hasonló sérelmekkel küzdenek. Legfőbb vágya és álma az egyenlőség , a tisztelet megadása az összes embertársunk iránt. Elfogadó és segítőkész társadalom legyen a világon akik vigyáznak egymásra, a természeti kincsekre, békében az állatokkal .
Ez mind szép meg minden, de sajnos vannak dolgok amiken nem fogsz tudni változtatni. Pont hogy az egyenlőség és a tisztelet embertársaink iránt már ki- halt a társadalomból. Az emberek állatként viselkednek, az állatok meg emberként.
Az emberek gyávák ahhoz hogy összetartsanak, és együtt alkossanak/változtassanak dolgokon. Egy fecske nem csinál tavaszt tudod. De sajnos már 100 sem de még az ezer is kevés. Ugyanis több milliárdnyi emberről beszélünk. Ennyit nem lehet megmozgatni túlságosan a média meg reklámok manipulatív hatása alatt vannak.
Az internet tengernyi adathoz ad hozzáférést, és mindenkinek ad lehetőséget, hogy kapcsoladba lépjen másokkal virtuálisan. Nem nehéz észrevenni, hogy az innováció és a technológiai fejlődés sok problémát is hozott magával. Megszületett például a közösségi média ami lehetővé teszi az embereknek, hogy kapcsolatba lépjenek barátaikkal egyszerűen és...
Számos problémákról beszélhetnék, amik a mindennapjaink részévé váltak, de én a két legnagyobb mentális ellenségemet választom. A zöld és sárga színű szörnyeket, amik nem mindig hagyják, hogy tisztán lássak egy-egy bizonyos helyzetet, és ezekkel majdnem, hogy nap mint nap szembe nézek.
Ha nem találkozik újra és újra szerelmeddel.