Urbán Laura: Emlékeim az általános iskoláról

Amikor iskolás lettem,

Kezembe lelkesen könyveket vettem.

 Kicsit izgultam, mi lesz az első napon

Vajon egyből ötöst kapok?

Hirtelen megszólalt a csengő,

Most aztán a fegyelem megnő.

Elkezdődött az óra,

Figyeltünk minden szóra.

Megtanultuk az alapokat,

Gyakoroltunk alaposan.

Gyorsan eltelt az év,

A házikkal készen lennék.

Kezdődött a nyár,

De az is tova szállt.

Már másodikos vagyok,

Aztán harmadikba ballagok

Negyedikben ismételtünk,

Hogy tovább lépegessünk

A lépcsőn egy nagyot lépve

Az ötödik osztályban találtam magam félve. 

Jöttek új tantárgyak, új tanárokkal.

Minden órán új terembe vándoroltunk az osztályommal.

Legyen már vége a napnak.

Hogy otthon egy nagyot aludhassak.

Hatodik, hetedik osztályban találtuk magunkat,

Itt folytattuk a sulis kalandunkat.

Néha a tanárok sem bírtak velünk,

Beírást osztogattak nekünk.

Bár dicséretből sem volt hiány,

ilyen egy diák.

Eljött a nyolcadik osztály, amit vártam,

Mostanra meg is bántam.

Hamarosan elválnak az útjaink,

De megmaradnak a múltjaink.

Hiányozni fog a csapat,  

a sok felejthetetlen emlék,

Bárcsak újra átélhetném.

Együtt nevettünk egy versenyen,

Közösen átvészeltünk a nehézségeken.

A padtársammal a dolgozat kérdésein agyaltunk,

Minden pontszámot összekapartunk.

Boldogan gondolok vissza ezekre,

A gondolataimba mélyedve.