Tizennyolc évig (olykor tovább is)
mást sem hall az ember lánya, mint, hogy valósítsa meg önmagát, de mindeközben
feleljen meg a környezete elvárásainak, cselekedjen a "megfelelőnek" vélt
társadalom által elfogadott normák szerint, legyen "jó", mindeközben őrizze meg
az egyéniségét.
Na de hogyan lehetnénk egyéniségek, ha nem bontakozhatunk ki,
nem mutathatjuk meg valódi énünket, tehetségünket? Hiszen minden ember értékes,
mindenki jó valamiben, pusztán meg kell találni miben teljesedhetünk ki.
Akkor
mért nem boldogok az emberek, mért nem cselekednek saját belátásuk szerint és
alakítják az életüket úgy, hogy számukra maximálisan megfeleljen? Ne is
áltassuk magunkat, hiúság, ez befolyásol minket, a tudat, ha beállunk a sorba megfelelünk
és előléptetnek, magasabb fizetést kapunk, habár kihasználnak és korántsem
valószínű, hogy azzal foglalkozhatunk, amivel a szívünk mélyén szeretnénk, de
látszatja lesz, hisz egyről a kettőre léphetünk, biztosnak vélt háttérrel. Bele
sem gondolunk manapság mi tekinthető biztosnak, elárulom semmi sem!
Mi a
garancia, hogy a munkánk egyik napról a másikra megmarad, hiszen millió másik
ember szívesen betöltené a pozíciónkat, ha esetleg nem cselekszünk pontosan
úgy, ahogy azt kiadták.. az emberi kapcsolataink, ugyan már, mindenki
megtapasztalta már a "napraforgó embereket", az a néhány igaz barát, aki
melletted áll rossz napokon, na őket becsülni kell. Párkapcsolatok jönnek
mennek, persze van az a bizonyos Ő, de hányan találják meg egy csettintésre!?
Jön a kétségbeesett kérdés, akkor most mi tévő
legyek??
Nos, drágám, nézz magadba. Gondold végig ki is
vagy te valójában. Rá kell jönnünk külön-külön értékes emberek vagyunk, meg
kell tanulnunk nem függni másoktól és olykor önzőnek lenni.
Ki kell mondanunk;
belefáradtunk: Belefáradtam az állandó megfelelési kényszerbe, hogy mások
problémáit próbáljam megoldani és egyengessem az életüket, hogy támasz legyek,
hogy azon filózzak, vajon helyes-e amit cselekszem és mi lesz az emberek
véleménye. Megbélyegeznek- e a tetteimért, vagy épp tetszeni fog nekik.
Tudjátok, ez mind lényegtelen.
Egy idő után rájövünk, és elérjük azt a pontot,
amikor már csupán egy embernek szeretnénk megfelelni, saját magunknak! Ki
előbb, ki utóbb, de jobb esetben rájön, az élete azzal válhat többé, ha önmagát
adja és építi. Nyílj meg saját magad számára, ha elfogadod a valódi éned és
tisztában vagy önmagaddal, akkor nem lehet előtted akadály, kezdj el ÉLNI, úgy
ahogyan TE szeretnél.
Felejtsd el mit gondolnak rólad az emberek, nem számít, egy
életed van és azt próbáld úgy leélni, hogy saját magadnak megfelelj. Amikor ezt
a tudatot a magadévá teszed, kinyílik előtted a világ, a lehetőségek hatalmas
tárháza előtted áll, te választasz. Foglalkozz azzal, amivel szeretnél, hisz
abban leszel igazán sikeres, amit élvezel, fejlődj, és higgy magadban, képes
vagy rá!
Az életeden csak te tudsz változtatni, ne függj
mástól, ne egy kapcsolatra építs, hanem saját magadra. Fogadd el amit az élet
felkínál, élj a lehetőségekkel és alkoss maradandót!
Boros
Dorina