Ma felébredtem és rád gondoltam,
Gondolkoztam, mi az, mit elrontottam.
A Nap emlékeztet a pillantásodra,
S minden kimondott kívánságodra.
Mindig, amikor énekelek, látom a mosolyod, és hallom a szavaidat,
A mai napig folyton csak keresem a válaszaidat.
Arra késztetett, hogy álmodjak, sürgetett, hogy repüljek,
S hogy a szívedbe elvárás nélkül kerüljek.
Már nem vagy, de még mindig érezlek,
Magányomban egy szomorú szívről éneklek.
A pillantásod az, ami megvéd engem a széltől,
Csak kegyelmet és megbocsájtást kérek az Égtől.
Te vagy a Nap, amitől fénylik a dalom,
A hangodtól elmúlik minden gondom s bajom.
Szeretném, ha újra itt lennél,
És örökké, most már csak engem szeretnél.
Bár tudom, hogy mindig velem vagy,
De a bánat engem soha el nem hagy.
Te vagy a fény, a motorom, a tűz, a vágy, hogy több erőt adj annál, amit adsz,
Remélem, életed végéig majd csillagként ragyoghatsz
